A Pecölben élt gróf Erdődy család szellemi hagyatéka: Emlékidéző Erdődy Ferencné

(Értékként felterjesztett és a gyűjtést végezte: Czibók Attiláné)

A gróf Erdődy család és Pecöl község kapcsolata a középkorig vezethető vissza, hiszen évszázadokon keresztül a község kegyurai voltak. Ez a kötelék 1953-ban még szorosabbá vált, mert a Vépről elűzött család a pecöli plébánián lelt új otthonra. A házaspárt és gyermekeit gróf Erdődy Ferenc gyermekkori nevelője, Varga Gábor esperes fogadta be a paplakba. Itt éltek méltóságban és csendesen a pecöli emberek szeretetével övezve egészen halálukig. A politikai helyzet változása megadta számukra a lehetőséget, hogy külföldre távozzanak, de ők a rövid látogatások után mindig visszatértek szerény otthonukba.

Gróf Erdődy Ferenc szállóigévé vált mondása:

                                       „Otthona sokfelé lehet az embernek, de hazája csak egy van.”

Gróf Erdődy Ferenc 1983. március 31-én, gróf Erdődy Ferencné született gróf Hunyady Teréz pedig 1996-ban hunyt el.

Lakóhelyüket, Pecölt annyira megszerették, hogy temetkezni sem a családi sírboltba akartak Szombathelyen a Szent Márton templomban, vagy Vépen, ahol egy sírhely állt volna rendelkezésükre. A pecöli temetőt választották végső nyughelyként.

Sok kedves esemény, történet fűződik személyükhöz, melyek a pecölben élők emlékezetében megmaradtak. Egy ilyen ajándék az utókor számára a 78 éves gróf Erdődy Ferencnével, Teréz nénivel 1987-ben Czibók Attiláné által készített riport.

Ezt a beszélgetést ajánlom a helyi értékek sorába.

Emlékidéző Erdődy Ferencné

Ez a beszélgetés a pecöli plébániaház szoba-konyhás lakrészében zajlik 1987. februárjában.

A lakás nagyon ízlésesen, de egyszerűen van berendezve. A falakról, a berendezési tárgyakról a régmúlt tekint ránk. Ezek a tárgyak vették körül a kéttagú Erdődy családot, Feri bácsit és Teréz nénit 1953-tól.

Kezdetben a régi plébánia utcára néző nagyszobáját, 1976-tól pedig az új ház kis lakrészét.

Sajnos 1983. március 31-én a család megfogyatkozott. Feri bácsi 82 éves korában elhunyt. Volt kegyúrnak járó tisztelettel és papi ceremóniával helyezték örök nyugalomra kívánságára Pecöl község temetőjében. A szertartáson szinte a falu apraja-nagyja megjelent. Mindenki szeretett volna végső búcsút venni a gróf bácsitól, akit sem felnőtt, sem gyerek nem tudott megelőzni a kalap emelésben, a köszönésben. Az Erdődy családot tisztelet és szeretet vette körül a faluban. Feri bácsi kerékpáron vagy gyalogosan járta a falut határoló erdőket, mezőket. Fényképezőgépe mindig keze ügyében volt. Megörökítette a természet változásait, fényképezte kedves növényeit, állatalt. Szenvedélyes természetbúvár volt. Szívesen foglalkozott botanikával.

Fényképezőgépe lencséjén keresztül bepillantott a pecöli családok hétköznapjaiba és ünnepeibe. Őt hívták mindig, ha valamilyen szép eseményt meg akartak örökíteni.

A fényképezésen, botanikán kívül ideje jelentős részét az Erdődy család történetének megírásának, a családdal kapcsolatos adatok összegyűjtésének szentelte.

Ezután a rövid bevezető után intézem kérdéseimet Erdődy Ferencnéhez.

- Kérem, hogy beszélgetésünk elején mutassa be férjét és önmagát! Gondolok itt a születési adatok elmondására, hiszen nincs semmilyen hivatalos feljegyzés, amely ezeket tartalmazná. Azután térjünk talán ki a megismerkedésükre is.

- Férjem, Xaveri Ferenc Károly Antal Péter Sándor Mária József gróf 1901. március 3.-án született Bécsben. Édesapja gróf Erdődy Sándor, édesanyja Draskovich Erzsébet. Elsőszülött gyermek volt. 1902-ben született Péter, 1904-ben Pali, 1905-ben Mariett, 1909-ben Antal, 1917-ben pedig Ilona testvére.

Én Nyitra megyében, Ürmény községben születtem 1909. szeptember 17.-én Hunyadi Terézként. Édesapám Hunyadi László világutazó, szenvedélyes afrika-vadász, édesanyám Scherr Thoss német származású grófnő volt. Egy nővérem és egy húgom született. A nővérem Felicia 1906-ban, húgom Vendula 1914-ben jött a világra - mondta Erdődy Ferencné.

- Milyen iskolákat végeztek, milyen nyelvekkel ismerkedtek meg?

- Feri bácsi és én is gyermekkoromban a betűkkel a birtokon ismerkedtünk meg nevelőink irányítása mellett. A férjem a szombathelyi Premontrei Gimnáziumban érettségizett, majd Bécsben vegyészeti főiskolát végzett. A magyaron kívül német, angol, latin, francia és olasz nyelven beszélt társalgási szinten. Németül, latinul és franciául sőt angolul olvasott is. - mondta Erdődyné.

Teréz néni magántanuló volt, majd a Jézus Szíve Leánynevelő Intézetben töltött rövidebb időt. Az angol, német, francia nyelvet sajátította el a magyaron kívül.

- Hol ismerkedtek meg, és mikor határozták el, hogy összeházasodnak? - kérdeztem.

- Sajnos minket a temetések hoztak össze. Férjemet édesapám temetésén, a somogyi Mesztegnyőn láttam először 1928-ban. Találkozásunkkor mindjárt egymásba szerettünk. Galgóczon is találkoztunk Hardegg Miksa autóversenyző temetésén. Ő a férjem unokaöccse volt. Bécsben is báloztunk együtt 1934. pünkösdjén. 1935-ben Eszterházy Ferencnél töltöttünk együtt néhány napot Tatán az ünnepi játékokon. Én csak néhány hónapig voltam menyasszony - mondta Teréz néni. 1935. október 21-én, Pesten tartottuk esküvőnket az egyetemi templomban. Magyar ruhába voltam felöltözve a koszorúslányokkal együtt - idézi fel emlékeit. Feri bácsi diszmagyart öltött. Az esketést Mikes János püspök, az esküvői misét a jáki apát Wenckheim Frigyes végezte. Esküvő után Vépre költöztünk a kis kastélyba.

- Mikor születtek a fiúk? - tettem fel a következő kérdést.

- László Sándor Ferenc Károly Mária 1937. február 6.-án született Bécsben. Imre két évvel később, 1939. február 23-án született a szombathelyi bába képezdében.

- 1940-ben elhunyt Erdődy Sándor. Milyen változást jelentett ez az Önök életében?

- Apósom halála után a család birtokában lévő vagyon 6 tömegre oszlott. Az első tömeget férjem örökölte, amely Gecseny, Szajk, Taskánd birtokot és különböző vagyontárgyakat foglalt magába.

Az általános örökös férjem, Erdődy Ferenc lett. Ő örökölt minden külön meg nem nevezett és az egyes vagyontömegekhez nem tartozó, azokkal szervesen össze nem függő ingatlanokat, értékeket, okmányokat, összes családi iratokat. Ő lett a birtokosa az 1873-ban alapított két hitbizománynak is - emlékezik vissza.

- Mit is jelent az a kifejezés, hogy hitbizomány? Mit tud az alapításáról?

- Az Erdődy családban 1720-ban Erdődy György alapított hitbizományt - forgatja a feljegyzéseket Teréz néni.

1873-ban a László vonal 1. és 2. ágában Vas megyében két hitbizomány alapítására került sor. Az egyik alapító Erdődy Sándor, a másik Erdődy Ferenc volt. A Ferenc által alapított hitbizomány másodszülött fiát, Tamást illette, mivel elsőszülött fia a Galgóczi hitbizomány várományosa volt. A másik alapítónak, Sándornak nem volt gyermeke. Így az alapító okirat ugyancsak Tamás javára intézkedett. A vépi hitbizományt- ahogy erről az 1873. évi alapítólevél intézkedett, a másodszülött fiú, Tamás kapta. Ez a hitbizomány 1881-ben szállt Tamásra, apja, Ferenc halála után. Ezután mindkét hitbizományt apósom, Erdődy Sándor birtokolta 1940. január 15-én bekövetkezett haláláig -fejezi be a gondolatot Teréz néni.

- Úgy tudom, hogy Erdődy Ferenc ipari létesítményeket is alapított.

- Igen, ez így volt. 1940-ben alapította a vépi szeszfőzdét, amelyhez a győri szeszgyárból szállítottak alkatrészeket. A másik alapítása a Dunántúli Erdőipar volt, amelynek vezetését 1948-íg ellátta.

- Részt vett férje a Il. világháborúban? - kérdeztem.

- Feri bácsi 1943-ban vonult be. Megjárta a Kárpátokat, Galíciát. Ezután visszarendelték a magyarországi területekre. A háborúban a Tűzkereszt I.0. kitüntetést kapta.

- Mi történt 1945 után, hogyan alakult életük?

- 1945-ben megszűnt az Erdődy birtok. Kiköltöztünk a nagykastélybó1. 1946-ban Balta Ferenc közjegyzőnél, 1947-től pedig a kis kastélyban éltünk egy szobában 1953-ig. 1953-ban felszólítottak bennünk, hogy 36 órán belül hagyjuk el lakhelyünket. Ekkor hívott bennünket a pecöli esperes,Varga Gábor bácsi. Így ide költöztünk 1953-ban. A falu lakói szeretettel fogadtak minket. Vépről csak a legszükségesebb holminkat hozhattuk magunkkal. Sokszor előfordult az is, hogy nem tudtam ételt adni a családnak. Ekkor is a falu jó emberei segítettek - emlékezik vissza a múltra Erdődy Ferencné. A férjem 1955-tól 1981-ig sekrestyési és harangozói tisztet töltött be a templom szolgálatában. László és Imre Vépen elkezdett tanulmányait a pecöli iskolában folytatta. Szünidőben a falu gyerekeivel együtt dolgoztak az erdőn. Nagyon szerették társaikat. Főleg a fiatalabb, Imre volt a barátkozóbb. Ő csintalanságával belopta magát társai szívébe. László komolyabb, higgadtabb volt nála. A fiúk az általános iskola befejezése után Pannonhalmára kerültek a bencés gimnáziumba. László 1956-ban le is érettségizett. Ebben az évben felvételizett a keszthelyi egyetemre. Nem vették fel. 1956. őszén először Imre, majd László hagyta el az országot. Ez a tettük villámcsapásként ért bennünket. A férjem testvérei is közben mind elhagyták az országot. Hívtak bennünket is. Feri bácsi nem akart menni. Mindig csak azt mondogatta, neki itt az otthona.

Annak az embernek, akinek otthona nincs, annak hazája sincs. Maradtunk, - fejezi be visszaemlékezését Erdődy Ferencné.

Az évek teltek, a kezdeti zaklatások megszűntek. A fiúk is időközben hazalátogattak. László az NSZK-ban telepedett le, cégvezetőhelyettes a SIEMENS cégnél. Imre Innsbruckban banktisztviselő. 1986-ban kötött házasságot, most várjak feleségével gyermekük születését.

Teréz néni napjai is magányosan telnek egymás után. A délelőtt háztartási munkával telik. Délután kimegy a temetőbe, sétál a faluban, olvasgat. Elmúlt már 78 éves.